Egy nyelvtanár általában egy adott szintű nyelvvizsgára készíti fel a diákjait. Ezért nagyon fontos, hogy meglehetős pontossággal ismerje, mit jelent az a nyelvtudásszint, amivel egy adott szinten rendelkezni kell.
A kommunikatív kompetencia ötvözet:
készségek (beszédértés, olvasás-, írás- és beszédkészség) és
tudásanyag – nyelvtani tudás, szókincs, kulturális háttérismeretek
ötvözete amely segítségével a beszélő
- és nyelvtanilag helyes mondatokat képezhet,
- a mondatokból összefüggő szövegeket állíthat össze, és
- ezek a szövegek illeszkednek a beszédhelyzethez és a szociokulturális kontextushoz, miközben a beszélő folyamatosan rendelkezik egy bizonyos stratégiai elsősegélycsomaggal a kommunikációs problémák kiküszöbölésére.
Szerencsére e szinteket ma már könnyen megismerhetjük ugyanis e szintleírásokat számos nyelvész, pedagógus, vizsgafejlesztő és kutató hosszú éveken át tartó kutató- és fejlesztőmunka eredményeként megalkotta.
Mire használhatja egy nyelvtanár e szintleírásokat?
- világos támpontot kap arra, hogy egy diákja milyen készségekkel rendelkezik,
- be tudja „szintezni” a csoportjai/diákjai nyelvtudását,
- reális, jól körülhatárolt célokat tűzhet ki
- el tudja magyarázni a tanulók számára, hogy egy adott szint mi is jelent,
- az adott szint ismertetésével motiválóan tud hatni a diákokra,
- lehetővé teszi a diákok formatív értékelését,
- pontosabban fel tudja térképezni a diákok erősségeit és hiányosságait,
- és mindezek alapján alakíthatja munkáját.
Közös Európai Referenciakeret 2002 – magyar változata, PDF formátumban az alábbi linkről tölthető le: